Úthasználat alapú költségviselés

Bizonyos tekintetben az útpálya is olyan, mint mondjuk egy dohányzóasztal üveglapja: az aszfaltnak és az alatta lévő betonszerkezetnek megvan az a terhelése, amit hosszú távon is képes lényegi károsodás nélkül elviselni (karcolások), és van egy terhelési határ, ami felett rövid idő alatt lényegi, strukturális károsodásokat szenved (eltöredezik).
Ezért van az, hogy az átlagosan kb. 1,2 tonnás személyautóknál több mint 30-szor nehezebb kamionok (nálunk hivatalosan maximum 40 tonnásak) 100.000-szer intenzívebben rongálják az utakat (annyiszor nagyobb javítási és karbantartási költséget okoznak). A közepes, pl. 7,5 tonnás teherautók kb. 100-ad ennyire, de az autóknál még mindig 1000-szer jobban rongálnak. A Buszok ennél valamivel nehezebbek utasokkal megtelve, tehát azok is legalább ennyire rongálnak. Ráadásul ezek azonos megtett kilométerre vonakozó adatok, pedig a kamionok és buszok sokkal többet futnak egy év alatt, mint a személyautók.

Ez igen nagy töbletterhet ró az ország adófizető polgáraira: most mi építtetjük az állammal az autópályákat amelyeket aztán lényegileg a teherfuvarozók használnak le 3-5 év alatt olyan, felújítandó állapotig, amelyre 30 év alatt sem romlanának le, ha csak személyautók használnák.
Ráadásul ez nem kizárólag a mi érdekünben teszik, a tranzitforgalomból semilyen lényegi haszna nem származik az állam polgárainak.
Mindez pedig nem csak az autópályákra igaz, az egyéb közútak használatát pontosan ugyanúgy meg kell fizettetni annak többségi használóival, a nehézgépjárművek üzemeltetőivel. (Ehhez a megfelelő GPS alapú informatikai mérőrendszer már ki van dolgozva.)

Most a termékek szabad áramlásának nevében úgy szállítanak ide és rajtunk át termékeket, hogy azok árában nem jelenik meg az szállítás költségének az a része, amelyet majd az útfelújításra kell költeni. A a költséget annak okozójánál kell kifizettetni. Ez számos előnnyel jár:

1. Egyes termékek esetében már olcsóbb lenne helyben megtermelni azokat. (lásd: olasz paradicsom) Ez az összes hazai termelőnek, vagyis az egész magyar gazdaságnak hasznos.
2. Ha a szállítás költségét teljes egészében kifizetnénk a szállításkor, az autópályákat és az egyéb közutakat karbantartását nem az adófizetők fedeznék. Tehát több pénz maradna az adófizetők zsebében illetve az államkasszában az itt leírt egyéb (a hazai és külföldi közúti fuvarozó vállalkozások dotálásánál) érdemesebb célokra. Lehet, hogy a személyautók által okozott 1-3% tekintetében az adófizetők állnák a költségeket, de az már nem számottevő.
   
3. Így számos esetben már nem volna kifizetődő a szállítás, ez kisebb környezetkárosítást, zajt, szmogot okozna.
4. Ezáltal ritkábban lenne szükség az útfelújításokra is.
   
5. A kötött pályás fuvarozás ezen belül is a MÁV jelenleg fennálló tisztességtelen versenyhátrányát is felszámolná (annak a gazdaságossága is javul).
6. A hazai fuvarozók a továbbra is szükséges fuvarozási megbízásokból többet kapnának, mivel a nemzetközi vállalatok valószínűleg visszariadnának a magas költségektől.

Gyermeknevelés objektív felelősséggel

Az autókhoz és kutyatartáshoz hasonlóan a gyermekvállalásban is be kell vezetni az objektív felelősséget: ha a kutyám megharap valakit, vagy az autómmal gyorshajtanak, akkor felelősségre vonható vagyok. Hogy lehet az, hogy nem vagyok azért felelős, ha a gyerekem megkésel valakit?
Azzal egyet lehet érteni, hogy a fiatalkorúak ne legyenek bűntethetők, de ebben az esetben a nevelőiket rá kell arra szorítani, hogy neveljék őket, ne legyen felelőtlen gyermekvállalás ne csak a szülésig tartson a gondoskodás.

A gyermekek felneveléséhez szükséges támogatások és ellátás ingyenes rendelkezésre bocsátásához a szülőnek el kell végeznie egy olyan tanfolyamot és letennie egy vizsgát, amely fejleszti az erre való alkalmasságot, illetve segít megelőzni azt, hogy a szülőt objektív felelőssége miatt ítéljék el, gyermeke tettei miatt. (Az autóvezetői tanfolyamhoz és vizsgához hasonlóan.)

Decentralizáció

Azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy az ország budapestközpontúsága rossz. Az is általánosan igaz, hogy vidéken olcsóbb a munkaerő, és számos régióban magasabb a munkanélküliség, mint Budapesten.
A központi kormányzati negyed belvérosba költöztetése helyett (ami szerencsére úgy tűnik, megbukott, de a szmogmentesítésnek is rosszat tett volna) a kormányzati szerveket, minisztériumokat, hivatalokat és az őket kiszolgáló Kht.-ket, Zrt.-ket, szolgáltató szervezeteket vidékre kell költöztetni, így olcsóbb munkaerővel, olcsóbb megélhetési környezetben, a munkanélküliséget csökketve működhetnének tovább. (Legalább előremenő rendszerben, csak az újonnan felmerülő igényeket kiszolgáló szervezeteket vidékre költöztetve.)

Oktatási keretszámok szabályozása

Az illetékes szakértők jelenleg is panaszkodnak, hogy az ingyenességgel támogatott oktatási helyek keretszámait nem lehet objektív alapokon beállítani, vagy ha nem is panaszkodnak, az egészen biztos, hogy a jelenlegi keretszámok jelentős mértékben eltérnek a tényeges munkaerőpiaci igényektől. Két igen egyszerű módszert kidolgoztunk:

1. A munkanélküliek képzettségeit összesítve kialakítható egy negatív visszacsatolás: amilyen képzettséggel már most is rendelkezésre áll nem használt munkaerő, abból ne (vagy csak igen korlátozottan) képezzünk többet.
2. A szakképzési hozzájárulást fizető (tehát munkaerőt foglalkoztató) cégek és egyéb szervezetek tevékenységének összesítésével és súlyozásával feltérképezhető, hogy milyen szakterületeken milyen arányban van használatban az ország munkaerőtömege.
   

Létfentartáshoz nem szükséges támogatások és kedvezmények eltörlése

Első tipikus példa (kommentekben jöhet még): az alanyi jogú (pl. diák, nyugdíjas) utazási kedvezmények megszüntethetők. Semmilyen komoly sérülést nem szenved szegény más városban tanuló diák/hallgató, ha csak fele- vagy harmadolyan gyakran utazik haza.
Hasonlóan értelmetlen, ha a Szegedi néni úgy biztosítja a megélhetését, hogy ingyen utazik fel Bp-re ibolyát árulni.
(commentekben jöhet a megerősítés/cáfolat is: állítólag pl. Kanadában is ismeretlen az ilyen kedvezményezés)
Ha ezeket nem kellene az államnak a MÁV, a Volánok stb. felé dotálnia, sokkal több pénz maradna az államkasszában, amiből aztán az egyéb leírt célokon keresztül a diákoktól a nyugdíjasokig mindenki részesülhetne.
Példa: ha a MÁV évi 300 milliárdos dotációja szükségtelenné válna, az fejenként és havonta kb. 10.000 forintot jelentene minden magyarországi nyugdíjasnak (ha pont tisztán erre fordítanánk)!

Oktatás támogatás helyett, munkanélküli segély eltörlése

Személyes szinten a legfontosabb alapelv: "Ne adj neki halat, tanítsd meg halászni"
Tehát a támogatások helyett az olyan oktatásokat, képzéseket kell ingyenessé tenni, amelyek lehetővé teszik a rászorulók számára, hogy előteremtsék a számukra szükséges forrásokat.
Példák: nem okozhat felhördülést, ha a nehéz gazdasági helyzetben utcára kerülő irodista tömegeknek ideiglenes vagy véglegesen biztonsági őrként, rendőrként, kertészként, irodai takarítóként, gázszerelő segédjeként, utazási iroda alkalmazottjaként vagy mobilszolgáltató ügyfélszolgálatosaként kell elhelyezkednie. (Ezen munkaadók jelentős része már most is felvétel után, fizetetten adja a szükséges képzéseket az alkalmazottainak.)

Amennyiben nem hajlandó a munkaerő piacon igényelt szakmákhoz szükséges ingyenes képzések elvégzését igazoló oklevelet megszerezni és aztán annak alkalmazásával dolgozni, akkor nem érdemel támogatást.
Ennek megfelelően el kell törölni a munkanélküli segélyt, mert félrevezető az elnevezés: a szükséges képzés ingyenességét, valamint az elvégézése alatt minimális megélhetést biztosító munkakeresési támogatást kell nyújtani (minél inkább természetben, minél kevésbé pénzbeni juttatásként, hogy megelőzhető legyen az ettől eltérő felhasználás).

Stratégiai szinten a piacok felvevőigényeinek megfelelő arányban kell ingyenessé tenni az oktatási helyeket. Kiemelt hangsúllyal, (a járulákos költségeket megszüntetve) tényleg ingyenessé kell tenni a "kétkezi" szakmák oktatását, amelyek stabil megélhetés biztosítására alkalmasak, és jelenleg hiány van belőlük (pl. burkolók, ácsok, bádogosok, szerelők stb.)

A felsőfokú végzettség ezt követő fontossággal továbbra is támogatandó (amennyiben az állam lehetőségei ezt engedik), mivel ez elősegíti a társadalom széles rétegeinek tájékozottságát, széleslátókörűségét. Azonban erre tökéletesen alkalmasak a keresőképes szaktudás megszerzését és az elhelyezkedést követő munka mellett végezhető képzések.

Szociális háló újradefiniálása

A szociális hálót vissza kell csupaszítani a legalapvetőbb jelentésének megfelelőre. Szolgáljon arra, hogy a rászorulók ne haljanak éhen, ne fagyjanak meg és szükség esetén megkapják az életmentő egészségügyi ellátást.
Minden fenti szolgálatot kizárólag természetben szabad juttatni a rászorulóknak, ez garantálhatja, hogy csak akkor veszik igénybe, ha rászorulnak, és nem fordítják másra. Ha pénzbeni és nem természetbeni lenne a juttatás, akkor nem garantálható, hogy az eredeti céljára fordítják a kedvezményezettek.
Ezért el kel törölni, illetve természetbeni juttatásra kell alakítani minden ilyen támogatást, segélyt, pótlékot.

Frakciófegyelem eltörlése

Amíg a képviselők frakciófegyelemben szavaznak, addig semmi értelme többszáz fős képviselőtestületet és egy igazán nagy és költséges ingatlant illetve az ezeket kiszolgáló költséges infrstruktúrát fenntartani. Elég lenne minden frakció egy-egy képviselőjének beülni egy kis szobába, és a szavazati arányaik figyelembevételével leadni a pártok szavazatait.

Amennyiben ez a másik javaslatunk teljesülne, úgy a képviselőknek az állna érdekében, hogy valóban mind, külön-külön a saját választóit képviselje annak érdekében, hogy megtartsa azok bizalmát, ehhez persze az kell, hogy a frakciófegyelem fogalma is eltűnjön a magyar parlamentarizmusból.

A köztársasági elnök automatikusan feloszlatja a parlamentet, ha nem teljesül a költségvetés

Mindenképpen rá kell szorítani a kormányt és a képviselőket, hogy komolyan vegyék a költségvetést, és vállalható, megvalósítható, megalapozott pénzügyi tervvel induljon neki az ország minden évnek.
Az előre nem látható eseményekre a megfelelő tartalékokat szintén bele kell építeni, ez sem jelenthet kifogást.

Listás bekerülés eltörlése a parlamenti választásokon

Ha ezt eltörölnénk, akkor a pártoknak nem lenne lehetősége az ezer éve önmagukat lejáratott embereket betolni a parlamentbe. Csak olyanok kerülhetnének be, akik egy teljes választókerületet meg tudnak győzni arról, hogy őket fogják képviselni.
Ez által a parlamentben mutatott viselkedésüknek is meg kellene változnia: ha nem a választóik képviseletében szavaznak, valószínűleg legközelebb nem válaszják őket meg a képviseletre.